Annyira keresi a hatékony retorikát a Fidesz meg az Orbán-kormány, hogy a valamikori liberálisok eljutottak a neonáciságig.

A kormány új szlogenje, hogy Magyarország magyar ország. Ezzel első pillantásra nincs gond, legfeljebb stiláris, hiszen csak egy magától értetődő pleonazmus (szószaporítás).

Alaposabban szemügyre véve viszont van: már csak egy lépés kell ahhoz, hogy az legyen az új szlogen, hogy cigányok, zsidók, kifelé. Meg a román, szlovák vagy német származásúak is. (És persze a buzik, mert egy igazi magyar nem lehet buzi.)

• Ha mindenki magyar, aki annak vallja magát, akkor értelmetlen azt hangsúlyozni, hogy "Magyarország magyar ország".
• Ha meg ahhoz, hogy valaki magyar legyen, nem elég az, hogy magyarnak vallja magát, akkor ki dönti el, hogy ki számít magyarnak?

Bízzuk talán a félnótás Bayerre. Neki nagy rutinja van ebben. Már nemcsak azt szokta eldönteni, hogy ki számít európainak, hanem már azt a jogot is fönntartja magának, hogy ki számít osztráknak. Mondhatnánk, hogy teljesen elment az esze, de ha elment, akkor - majdnem vagy szinte - mindenkié elment a kormányban. Mert

a "fajvédelem", amit Bayer hangoztat, az mára a Fidesz hivatalos politikája.

Ez nyilvánvalóan visszatérés a 30-as évek és a 40-es évek elejének viszonyaihoz, amikor etnikai és származási alapon dőlt el, hogy kik számítanak első-, kik másodrendű állampolgárnak.

Amiért most visszahozták, az az apokaliptikus, de fiktív veszély, hogy majd az arab és egyéb muszlim bevándorlók elfoglalják és elpusztítják Európát. De ilyen veszély nincs.

• Nem tudják elpusztítani.
• Nem akarják elfoglalni. (És nincsenek is annyian.)

És ami a legszebb: Magyarország és a magyar szavazók egy jelentős része úgy aggódik a vélt probléma miatt, hogy az Magyarországot nemhogy nem fenyegeti, de nem is érinti.

• Ide nem jön senki, legfeljebb átutazóban.
• Nem veszik el a munkánkat, a kultúránkat, etc.

A kvótarendszerrel legfeljebb 1200-1500 menekültet kellene befogadnia az országnak, és még ez sem valószínű. Ennek rettegett kiterjesztése meg egyenesen lehetetlennek tűnik. Bár Magyarországnak szüksége volna képzett munkaerőre, mert fél-egymillió embere dolgozik Nyugat-Európában,

ugyan miért is maradna itt bárki, aki Németországban többszörösét tudja kapni ugyanazért a munkáért?

Legyen az szíriai arab, kolozsvári vagy kecskeméti magyar. Legfeljebb erőszakkal lehetne itt tartani őket rabszolgamunkára. De ez meg senkinek nem érdeke, nemcsak nekik nem.

Mivel Magyarországon nemmagyarok csak mutatóban vannak, és sokkal többen nem is lesznek, a "Magyarország a magyaroké", meg a "Magyarország magyar ország" szlogenek értelmetlenek.

Kivéve persze, ha senkit nem tekintünk magyarnak, akinek az ősei nem a honfoglalókkal kerültek a Kárpát-medencébe. De akkor mit kezdjünk például Hunyadi Jánossal, Széchenyi Istvánnal, Petőfi Sándorral, Neumann Jánossal, Puskás Ferenccel, meg a fél Aranycsapattal?