"Aki ballib, az csak feltétel nélkül, lihegve imádhatja a menekülteket, aki meg jobbos, az csak szittya indulattal gyűlölheti őket. Baromság" - szólt szívemből nemrég Geszti Péter a menekültügy kapcsán.
Az utóbbi hetekben gyakorlatilag az egész világ a menekültekről beszél. Mindenkinek van híre, véleménye, érzelme velük kapcsolatban. A legnagyobb közösségi oldalak és fórumok egyetlen témája ez most, és ennek bizonyára ugyanúgy örül Rogán Antal (tekintve az új milliárdos megbízását) és Komássy Ákos (lásd az MSZP új hangfelvétel-botrányát) is.
Az ország legolvasottabb közéleti blogjaként kötelességünk foglalkozni a kérdéssel, épp ezért szeretnék az Egyenlítő főszerkesztőjeként tisztázni néhány dolgot. Sok olvasónk szemünkre vetette levélben, kommentben, személyesen, hogy nem képviselünk egyértelmű álláspontot. Hol szolidárisak, hol liberálisak, hol "rendpártiak", sőt, néha "egybites turbómagyarok vagyunk". Nekik válaszolnék először: igazuk van.
Ha a Kedves Olvasó egységsugarú véleményeket vár, akkor keressen másik blogot. Szerzőink (tíznél több publicistáról és újságíróról beszélünk) felé egyetlen elvárást fogalmazok meg, mikor felkérem őket, hogy tiszteljenek meg cikkeikkel:
ne kövessék el azt a hibát, amit én a régi, MSZP-féle Egyenlítő alapításakor, 6 éve, a húszas éveim elején elkövettem.
- Ne fogadják el politikai pártok, érdekcsoportok semmiféle közeledési, befolyásolási szándékát.
- Ne hagyják félbe oknyomozó munkájukat, ha egy ügy messzebbre, máshová mutat, mint gondolták.
- És ne legyenek politikailag korrektek egy publicisztikában, ha a véleményük túlmegy azon a határon, váltson is ki írásuk bármennyi vitát és bármekkora ellenérzést.
Szerintem így érdemes csinálni, és ezt tapasztalatból mondom. Csináltam máshogy is.
Nos, nem is volt ezzel az új rendszerrel semmi probléma. Nem estek nekünk tömegével olvasók, ha épp eltérő véleményeket publikáltunk például a szoptatós anyák kontra McDonalds kérdésben, vagy akkor, ha egy hajtásban emlékeztünk meg a Fidesz ámokfutásáról a kormányzásban és Tóbiás József impotenciájáról pártja vezetésében.
De a menekültek ügyében tett megnyilvánulásaink (a blogon és személyes életünkben egyaránt) zavart keltettek az Egyenlítő körül.
- Ez most MSZP-s blog?
- Vagy már fideszes?
- Vagy most elárultuk mindig büszkén vállalt ballib gyökereinket?
Nem ez történt. Egyszerűen eltérő álláspontokat képviselünk egyénenként. Mivel főként az én álláspontom alakulása okozza a zavart régi olvasóink és szerzőink köreiben, idejét érzem egyértelművé tenni, hogyan látom a kérdést. Ezt azért teszem, mert eszem ágában sincs saját, "alapító-főszerkesztői" véleményem megírására kérni a kollégáimat, sőt, ezúton is arra bátorítom őket, hogy ne értsenek egyet se velem, se mással, ha a meggyőződésük nem engedi.
Az én véleményem:
1.) Magyarországon nincsenek, és nem is voltak menekültek, csak gazdasági bevándorlók
Szomorúan jutottam arra a következtetésre, hogy a kormány szóhasználata közelebb áll a valósághoz, mint a politikailag korrektebbnek és szolidárisabbnak tartott "menekültezés". Véleményem szerint addig "menekült" valaki, amíg az életét veszély, háború fenyegeti. Aki már több biztonságos országon átkelt, és deklaráltan Németországba, Angliába vagy északra tart, az igenis bevándorló.
És ezek a bevándorlók, akik néhány száz vagy ezer kilométerre innen még valóban menekültek voltak, az egyes országok között most egzisztenciális alapon válogatnak.
Tehát mind gazdasági bevándorlók. Ennek ellenére szolidárisnak és segítőkésznek kell lennünk velük, de csak addig a pontig, amíg ez nem fenyegeti a mi jövőnket, jólétünket, egzisztenciánkat rövid vagy hosszú távon Európában.
2.) Az Európába özönlő gazdasági bevándorlók nem fogadják el a törvényeinket
Még néhány héttel ezelőtt sem hittem, hogy egyszer meggyőződéssel fogom leírni ezt az ostoba plakátkampányhoz illő mondatot. Pedig - sajnos - ez a valóság.
A bevándorlók a kezdetektől nem hajlandóak ujjlenyomatot adni az EU-ba belépve, vagy annak határán.
Holott ez a jogi aktus nem az életüket fenyegeti, pusztán - félelmeik szerint - azt a lehetőségüket, hogy válogassanak gazdag és kevésbé gazdag, de biztonságos, EU-s országok között. Én Tunéziában és Líbiában járva minden helyi törvényt betartottam, sőt, a teljes magyar csoport elfogadta, hogy a nők a legnagyobb melegben is teljesen zárt ruhát viseljenek a déli, kevésbé liberális településeken.
3.) A bevándorlók nem akarnak beilleszkedni
Németországból, Franciaországból, Belgiumból és Angliából egyre több hír érkezik arról, hogy bevándorló közösségek tömbösödnek, és ezekben párhuzamos, saját törvénykezést vezetnek be.
- Nem kezdek bele a saria ekézésébe, bemutatásába, erre ugyanis bőven lehet felületet találni az interneten.
- Nem részletezem, mit jelent a becsületgyilkosság, és hogy hol helyezkednek el egy ilyen vallási közösségben a nők és a gyerekek.
Azt gondolom, hogy Európában (és mindenhol a fejlett, nyugati világban)
az iszlám törvénykezést és társadalomszervezést ugyanúgy tiltani kellene, mint a szcientológiát vagy a holokauszttagadást.
Aki elért egy európai, békés, befogadó országba, és ott is arra vágyik, hogy őrült szabályok, előírások, tiltások, büntetések terhe alatt éljen, az menjen haza.
4.) Támogatom, hogy tiltsák be a nők elfátyolozását Európában
Itt elkanyarodnék egy gondolat erejéig a többedik generációs, hagyományaikat mégis őrző, európai muszlimokra. Londonban, Brüsszelben, Magyarországra látogató iszlám csoportokban egyaránt találkoztam fiatal lányokkal. Ők születésüktől fogva nyögik ezt az idejét múlt korlátozást.
Az arcukra van írva, és a maguk módján el is mondják (bár némelyik férfival nem beszélhet), hogy birtokba vételük és lealacsonyításuk ezen kifejezésétől szívük szerint szabadulnának. Szerintem a gyerekek emocionálisabbak, ösztönösebben meglátják, fogékonyabbak a jóra. Tiszta, vágyakozó tekintettel néznek elfátyolozott kislányok a londoni metrón egy-egy csinos lányt vagy egymás kezét fogó, európai párt.
Nem az az alapvető probléma, ha egy vallás előírja, hogy mit viseljünk, hanem az, ha ennek az előírásnak a megszegése az állam, nem pedig a szüleink ellen elkövetett bűn.
Akkor mégis miért kellene álláspontom szerint (ideiglenesen) betiltani az elfátyolozást?
Mert az Európában élő, vagy ide tartó fiatalok nem ismerik a választás lehetőségét, így eleinte csak ezzel a drasztikus módszerrel értethető meg velük, hogy
van kendő és elnyomás nélküli élet.
Ezt pedig szüleiknek ugyanúgy el kell fogadniuk, mint az EU-s állást, a jogbiztonságot, szabadságot, és ahogy mi elfogadjuk az ő szabályaikat, ha vendégül látnak, vagy befogadnak minket.
5.) Európának nem befogadnia kell a nagy számban beilleszkedni képtelen tömegeket, hanem erős közösségként fellépni feldúlt országaik stabilizálása érdekében
Lássuk be, Európa elég töketlen, felkészületlen, széttartó és zavart ebben az új helyzetben. Ijesztő, de lelepleződött gyengesége.
- Az iszlám szélsőségesek mosolyogva besétálhatnak határainkon kontroll nélkül, menekültek közé vegyülve,
- az oroszok röhöghetnek rajtunk, az USA szövetségesein,
- az USA pedig cinikusan befogad 1500 menekültet, mintha nem lenne felelőssége a problémában.
És míg mi szívunk és megoldást keresünk, és annyira szolidárisak vagyunk, hogy táblákkal üdvözöljük a tömegeket, addig az Öböl-országok csak vagyonuk töredékével segítenek, de életteret nem adnak szerencsétlen szomszédjaiknak. Nem csoda, mert míg a háborúikat pénzelik a háttérből, a velük érkező ellenlábasaikból nem kérnek.
Az EU-nak ki kell kényszerítenie, hogy regisztráció, nyilvántartásba vétel, háttérellenőrzés és ideiglenes nyomkövetés nélkül ne léphessenek bevándorlók a területére. Meg kell védenie határait, akkor is, ha ez csúnya és fájdalmas dolog néha. Az EU-nak magának kell döntenie, hogy mennyi gazdasági bevándorlót fogad be, mennyi van hasznára. És ami a legfontosabb:
végre komoly lépéseket kell tennie az EU-nak és az egyes országoknak a közel-kelet stabilizálására.
Az asztalra kell csapni az ENSZ-ben, lassan merni megszólalni a NATO-ban, katonai és humanitárius beavatkozást sürgetni, és komoly támogatást nyújtani az egyre nyomorúságosabb Szíria-közeli menekülttáboroknak és a befogadó arab országoknak. Azért, hogy a menekültek emberi körülmények között várhassák ki a hazatérést. Az EU-s országok képviseltetik magukat minden olyan nemzetközi szervezetben, amelyek valódi segítséget nyújthatnának a közel-keleten.
Ha Európa nem áll ki magáért, hanem továbbra is csendben megszavaz minden félmegoldást, már pusztán a földrajzi okok miatt is megszívja. Mert az USA biztosan nem fog ilyen irányú globális politikai fordulatot kezdeményezni. Ez a mi dolgunk.
6.) Orbánnak nincs miért szégyenkeznie, sőt
Most fog végleg elszabadulni a pokol, de hazudnék, ha megszokásból Orbánt kezdeném szapulni. Nem gondolom, hogy nem hibázott, sőt, hogy nem használta a politikai eszköztár legsötétebb húzásait. Persze. Gátlástalan, hatalomvágytól fűtött, manipulatív húzások sorát követte és követi el.
De most egy pillanatra az összképre koncentráljunk, és ne a gyakorlati politikai cselekvést kísérő ökörségekre és bakikra.
- Az első és legfontosabb érvem az állításom mellett: Magyarország hamar és hatékonyan megvédte az EU ezen határszakaszát, szinte egyedül teljesítve ezt a kötelezettséget.
Orbán emellett egyetlen európai vezetőként képvisel a probléma nulladik napjától sziklaszilárd álláspontot. Felvállalta az ezzel járó kezdeti támadásokat és össztüzet, majd hetek-hónapok alatt minden őt igazolta. Az ő lépéseit zsigerből és hangosan elutasító európai politikusok ma már kezdik elfogadni álláspontját, utánozni cselekvését. "Merkel mintha Orbán érveit fogadta volna el, amikor ezeket saját koalíciós partnere sorolta föl neki" - foglalta össze találóan ez a cikk.
7.) Orbánt egyre nehezebb lesz támadni a kérdésben
Orbánt az egész világ xenofób diktátornak bélyegezte a Charlie Hebdo-mészárlás után tett nyilatkozata miatt. Aztán, mielőtt megindult az áradat, bármilyen alantas módon is (plakátok), de
előre szólt a várható problémáról.
Töketlenkedtünk a menekültek regisztrációjával, a határ megvédésével, a kerítéssel, a szerencsétlenek ellátásával. Mindenki a torkunknak ugrott. Aztán láttuk, ahogy sorban lefagynak a mosolyok, leereszkednek a "welcome refugees"-táblák tőlünk nyugatabbra is. Mert élőben szembesülve a problémával ott is rájöttek, hogy nehéz regisztrálni, etetni, mozgatni, figyelni ennyi embert. Csak két rövid példa a sok közül:
- az osztrákok lenácizták Orbánt a béna vonatoztatás miatt, majd ők ugyanabba a hibába estek;
- a horvátok egyik nap minket szapulva jelezték, mennyivel emberségesebbek lesznek, majd ahogy meglátták a 8000 érkezőt, akiket egy csappal és egy mobil wc-vel vártak, gyorsan rendőröket küldtek tuszakodni hozzájuk, majd inkább visszabuszoztatták a bevándorlókat egy magyar határ menti laktanyába.
Beszélni könnyű.
8.) Elkerülhetetlen és szörnyű terrorakciók várnak Európára
Nyilvánvaló, hogy az Iszlám Állam és más terrorszervezetek kihasználják az EU-ba áramló, ellenőrizhetetlenül óriási tömeget, hogy megbújjanak benne.
- Alvó sejtként letelepednek,
- kapcsolatokat építenek,
- gyökeret eresztenek.
És ha anyaszervezeteik helyzete úgy kívánja, majd lecsapnak.
Európa az elmúlt 1-2 évben bizonyította, hogy még a kisebb számú, területén élő és sok esetben hatósági megfigyelés alatt álló(!) terroristát is képtelen volt kiszűrni. Mészárlás, robbantás, lefejezés, késelés.
Ha őket sem tudták lekapcsolni, akkor ezt a tömeget hogyan tudják majd kontrollálni? Megoldást kell találni a befogadás biztonságossá tételére, különben sok fekete napja lesz Európának.
Végezetül arra kérem olvasóinkat és kollégáimat, hogy reflektáljanak kommentben vagy saját publicisztikában erre a 8 gondolatra. A vita nem fáj.
Németh Gábor
