Dési János írása az Egyenlítő blognak.
Jó hetven évvel ezelőtt Magyarország veszte az lett, hogy az akkori elit elhitte, az ország valamennyi baja egy csapásra elmúlna, ha a Trianonban elvett területek egyszercsak visszajönnének.
(Kép: a szerző)
Erről lehet vitatkozni, a történelmi realitás mégis az, hogy az ország, jelentős részben a vak trianoni politika miatt, elképesztő veszteségeket szenvedett, ráadásul az „elcsatolt területek” sem tértek vissza.
És bárki mondhat amit akar, a mai európai status quóhoz nem lehet hozzányúlni.
A mai szélsőjobb újra és újra előjöhet vele, akkor sem lehet. Felülírni ami történt, az Európai Unióval lehet, amely megszünteti a határokat, a tőke, a munka az áruk szabad áramlásával pedig olyan közel kerülhetünk egymáshoz, mint még soha a történelemben.
Természetesen a szólásszabadság nagy híveként azt gondolom, a józan észnek is ellent lehet mondani nyilvánosan. A végeredményben háborús uszítókról azt gondolom, hogy potenciális gyilkosok – de valóban, nézeteikkel, ameddig csak lehet, vitatkozni kell. Ha már nem lehet, akkor úgyis elveszett minden.
Ezzel együtt azért meglehetősen furcsának tartom, hogy a budapesti Hősök terén, az Ismeretlen katona sírján
irredenta jelszavak, árpád sávos zászló, és Nagy-Magyarországos, a magyar alkotmányosság megszűntéről hablatyoló molinó leng napok óta háborítatlanul.
Ha egy külföldi államfő Magyarországra érkezik, első útja ide vezet koszorúzni, az új nagykövet megbízólevele átadása után egyből ide hajtat fejet hajtani a fogadó ország előtt, felidézve annak történelmét. S talán az unalomig ismételt protokoll sem fedi el, hogy ezzel mintegy magukat is figyelmeztetik a politikusok, hogy felelőtlen, meggondolatlan, demagóg döntéseik népeket pusztíthatnak el, emberek sorát ölheti meg.
A Hősök tere, az ismeretlen katona sírja a magyar államiság egyik fontos, jelképes helyszíne.
A szélsőjobb ezt napokkal ezelőtt elfoglalta és háborítatlanul foglyul tarthatja.
Az egyetlen szerencse, hogy az ide látogató külföldiek nem nagyon értik, mit is írtak ki ide, honnan is származnak ezek a szövegek.
De mi értjük, nagyon is értjük.
