A csőd első - hamis - bejelentése után a magyar hatóságok csaknem három hétig szabadlábon hagyták Tarsoly Csaba Quaestor-vezért és vélhető bűntársait. Ezalatt végig fennállt a szökés és elrejtőzés, illetve a bizonyítékok megsemmisítésének veszélye is. Az előbbiekkel nem élt, a bizonyítékok manipulációjával viszont minden bizonnyal igen. De ha akarta, már megtette, módja volt rá.

Ezek után nem meglepő, hogy a bíróság csak hosszas győzködés után volt hajlandó elrendelni a quaestorosok előzetes letartóztatását:

ami indokoltnak tetszett három héttel ezelőtt, alig-alig magyarázható március végén.

Az előzetes letartóztatás a magyar igazságszolgáltatás legvisszataszítóbb fegyvere: jogerős ítélet (sőt, egyáltalán vádemelés) nélkül hosszú hónapokig tartanak bűnözőnek gondolt embereket a legszigorúbb büntetés-végrehajtási fokozatnak megfelelő, fegyházi körülmények között.

A Strasbourgi bíróság nemrég kimondta, hogy a magyar állam embertelenül bánik a rabokkal. Ugyanis másfélszer annyi fogvatartottat helyez el a börtönökben, mint ahány férőhely rendelkezésre áll. Ráadásul erre az embertelen bánásmódra nem is lenne szükség. A házi őrizet karpereccel ugyanis sokkal olcsóbb és sok esetben indokoltabb megoldás lenne. Az Emberi Jogok Bíróságához forduló hat fogvatartottnak mintegy 44 ezer eurót kártérítést ítéltek meg.

Azonban nem először adtak beadványt magyarok Strasbourghoz embertelen fogvatartással kapcsolatban. Korábban már született egy precedens értékű ítélet, aminek köszönhetően talán megoldódhat az évtizedek óta ismert probléma.

Hagyó Miklós, a BKV-ügy vádlottja 2010. szeptemberében fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához fogvatartásának elfogadhatatlan körülményeivel kapcsolatban. Az őt fogva tartó magyar hatóságok ugyanis megsértették a szabadsághoz és biztonsághoz való jog biztosítását, az embertelen bánásmód tilalmát, a családi élethez való jogot és a jogorvoslathoz való jogot.

Az asztmától és egyéb légúti betegségektől szenvedő volt főpolgármester-helyettes hónapokon keresztül csak napi egy órára hagyhatta el nyirkos, penészes, túlzsúfolt zárkáját. Ráadásul a 9 hónapos előzetes letartóztatás hosszúságát nem indokolta semmi. Hagyó már a kezdetekkor írásban is jelezte a hatóságok felé, hogy mindenben együttműködik. Mentelmi jogáról is lemondott, jelezve, hogy nem áll szándékában külföldre szökni. 2010-ben az új Országgyűlés megalakulása után néhány perccel mégis bilincsben vezették el. Előzetes letartóztatásba helyezték, majd köszönhetően a Keresztes Imre vezette ügyészségnek, és Szívós Máriának háromszor is érdemi indoklás nélkül, összesen 9 hónapra hosszabbították meg fogvatartását.

Strasbourg is úgy találta, hogy az előzetes letartóztatást meghosszabbító döntések sablonindoklásokat tartalmaztak. Ráadásul sohasem került elő az az állítólagos bizonyíték, amely a hatóságok szerint Hagyó szökési szándékát támasztotta alá, és amelyre több bíróság is hivatkozott az előzetes letartóztatást fenntartó döntéseiben.

2013-ban Strasbourg jogerősen is igazat adott Hagyónak. Kártérítést ítélt meg, és a BKV-ügy jogi állása így 4:0 lett Hagyó javára. A magyar hatóságok nyilvánvaló elfogultsága ellenére ugyanis már négy nokiás dobozhoz kapcsolódó ügy zárult le, és mindegyikben Hagyó számára született kedvező ítélet.  

Látható tehát, hogy az előzetes indokolatlan meghosszabbítása - pláne embertelen körülmények között - ebben és sok más esetben is csak a kormány egyik eszköze volt arra, hogy megszabaduljon politikai riválisaitól. A jogvédők szerint sem új börtönök építése lenne a túlzsúfoltság megoldása, hanem az, hogy a magyar kormány senkit ne tartson indokolatlanul előzetesben. Mert így viszont az ő mulasztásuk, szakszerűtlenségük vagy érdekük miatt az adófizetők pénze megy el a több ezer eurós kártérítések kifizetésére.

Továbbá csak egyetérteni tudunk a jogvédők véleményével, miszerint szomorú, hogy egy évtizedek óta ismert problémával Strasbourg kell elmenni.